Dr. Barna Attila Ph.D, tanszékvezető egyetemi docens.

Barna Attila (1972)

Tanulmányok:

• 1990-1996. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, jogi tanulmányok
• 2001. Jogi szakvizsga

Munkahelyek:

• 1996-2000. Országos Rádió és Televízió Testület - kabinet titkár, Igazgaátsi és jogi igazgatóság igazgató-helyettes, majd elnöki titkárságvezető
• 2000-2002. Oktatási Minisztárium Államtitkári Hivatal vezetője; 2003-2005. ELTE ÁJK Dékáni titkárságvezető.

Oktatás:

• Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karon 1996 óta Ph.D hallgatóként és óraadóként.
• 2003-tól a Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatóhelyének Irodája tudományos segédmunkatársaként magyar állam- és jogtörténet oktatása.
• Károli Gásbár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karon 2000-2004-ig tanársegédként, illetve óraadóként médiajog oktatása.
• Széchenyi István Egyetem Győr, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar: 2002 óta megbízott óraadóként, 2006-tól adjunktusként jogtörténeti tárgyak oktatása, 2010-től megbízott tanszékvezetői feladatok elleátása a Jogtörténeti Tansézken.

Tudományos fokozat:

• Ph.D - ELTE ÁJK Doktori Iskola 2010.

Kutatási terület:

• Magyar- európai jogtörténet, az állam elleni bűncselekmények szabályozása.

Külföldi tanulmányok:

• 1994. Universität Trier - TEMPUS ösztöndíj, egy szemeszter időtartamban: büntetőjogi és jogtörténeti kutatások.
• 1998. Ludwig-Maximilians Universität München - Bajor állami ösztöndíj,egy szemeszter időtartamban: médiajogi és jogtörténeti kutatások, uniós jogi tanulmányok.

Korábbi Tanszékvezetőnk: Dr. Révész T. Mihály CSc, tanszékvezető egyetemi docens

Budapesten, 1945-ben született, egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, s fejezte be 1970-ben.

A felsőfokú képzésben való részvétele befejeztével egyetemi státuszban, tudományos ösztöndíjas gyakornokként - 1972 tavaszáig az ELTE Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékén működött - majd a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Főosztálya által létesített tudományos munkatársi álláshelyen tevékenykedett, ám változatlanul a fenti oktatási egységnél.

1980-ban nyerte el egyetemi docensi kinevezését, s mind máig e minőségben fejti ki oktató-kutató munkásságát. A Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék vezetésére 1983-ban kapott megbízást, amelyet még további két ciklusban is ellátott.

1992-ben megpályázta az ELTE Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszék vezetésére kiírt felhívást, s pályázata sikerének köszönhetően 1996-ig eleget is tett a tanszékvezetői feladatokból fakadó tennivalóknak.

Ezt követően a Magyar Köztársaság Országgyűlése az Országos Rádió és Televízió Testület elnökévé választotta, mely tényből következően az egyetemen csupán részfoglalkozású munkaviszonyban maradt.
A médiahatóságnál betöltött megbízatásának lejártával a győri Széchenyi István Főiskola és az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara közös Oktatási Intézetében nyert alkalmazást, ahol 2001. július 1.-óta a Jogtörténeti Tanszék vezetőjeként, illetve az immáron egyetemi rangra emelkedett intézmény Állam- és Jogtudományi Intézete általános és tudományos igazgató-helyetteseként tevékenykedett. 2004. január 1.-i hatállyal az igazgatói teendők ellátására kapott megbízást, amelynek 2005. szeptember 1.-ig eleget is tett.

Szakmai működése egyik fő területét, az oktatói tevékenységet, munkahelye funkciójából következő feladatok teljesítése határozta és határozza meg. Egyetemi alkalmazása első esztendeitől rendszeresen tartott nappali, esti és levelező tagozatos előadásokat, továbbá szemináriumokat, fakultatív és speciális kollégiumokat.

Immáron jó három évtizede tart előadásokat a magyar alkotmánytörténet, illetve jogtörténet témaköreiben a nappali tagozaton, 1992-től új megbízatásából következően pedig ugyanitt az egyetemes állam- és jogtörténet stúdiumában. A Kar által szervezett kiegészítő képzésben, illetve a levelező másoddiplomás képzésben, valamint a győri kihelyezett nappali tagozatos oktatásban is vállalt feladatokat.

A fentieken túl - főállású alkalmazása éveiben - hirdetett az elsőéves hallgatók részére alternatív előadásokat, valamint speciális kollégiumokat. A nyolcvanas évtizedben több szemeszteren át a bölcsészettudományi kar levéltáros hallgatói számára tartott kormányzattörténeti órákat.

Tanszékvezetői működése során nagy jelentőséget tulajdonított a tananyagok folyamatos korszerűsítésének, új oktatási formák és módszerek bevezetésének. A nyolcvanas évtizedben irodalmi munkássága részeként kiemelt figyelmet szentelt a Magyar Állam- és Jogtörténet c. stúdium programja formálásának, a képzésben betöltött szerepe adekvátabb meghatározásának, az Állam- és Jogtudományi Kar tantervi struktúrájában elfoglalt helye meghatározásának. E folyamat részeként történt meg a tárgy helyének és funkciójának kijelölése az állam- és jogtudományi képzésben. E munka konzekvenciájaként következett be az alkotmány, illetve a jogtörténeti ismeretanyag szemeszterenkénti bontása.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara tanácsának a nyolcvanas esztendőktől hivatalból volt tagja, 1989-1991 között nemzetközi és tudományos ügyekért felelős dékán-helyettesi teendőket is ellátta.

Tudományos működését még hallgatóként Kovács Kálmán professzor irányításával kezdte meg. Első eredményeit számos cikkben foglalta össze, részt vett az Országos Tudományos Diákköri konferenciákon is, ahol több alkalommal is díjat nyert. Vizsgálódásait legelébb tudomány- és oktatástörténeti, valamint államtörténeti kérdésekre koncentrálta. Az egyetem elvégzése után figyelmét az alkotmányjog történeti kérdéseinek, s ezen belül is elsősorban a politikai szabadságjogok hazai históriájának szentelte.

Ekkor jelent meg az országgyűlés ellenőrző szerepéről írott kismonográfiája, illetve a gyülekezési jog hazai történetéről írott cikke. Ezt követően fordult, azóta is kiemelt kutatási területe, a sajtójog, illetve a véleménynyilvánítás szabadságának története felé. Idevágó kutatásainak első eredményeit foglalta össze második kismonográfiájában, amelynek "A sajtópolitika egyes kérdései Magyarországon a dualizmus után" összefoglaló címet adta. További intenzív kutatások eredményeként kandidátusi disszertációját 1978-ban nyújtotta be, s a következő esztendőben sikeresen megvédte azt. A munka átdolgozott, továbbgondolt változatban, 1986.-ban könyv formájában is megjelent, miközben folytatta a sajtójog történetének levéltári kutatását, az elsődleges források gyűjtését. Ennek eredményeként, az elmúlt évtizedekben, e tárgykörben több cikke is megjelent, s várható, hogy a közeljövőben ezeket újabb írások követik.

A sajtószabadság hazai történetének kutatása mellett a nyolcvanas esztendők közepén visszatért a tudománytörténet területére is. Ennek eredményeképp több hosszabb-rövidebb tanulmánya is megjelent a jogtörténetírás hazai fejlődéstörténetéről, a tudományág feladatairól, s a jogászképzésben betöltött funkciójáról. A rendszerváltozás hónapjaiban, esztendeiben több alkotmányjog-történeti dolgozatot publikált.

A tudományos közélet részeseként több társaságnak és bizottságnak is tagja, így a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének, a Magyar Történelmi Társulatnak, a Magyar Jogászegyletnek, a Magyar Közgazdasági Társaságnak, valamint az MTA Jogtörténeti Albizottságának, ahol is 2002 őszétől 2005 őszéig alelnökként teljesített megbízatást.

Tudományos ismeretterjesztő tevékenységet huszonöt esztendeje folytatott. Számos televízió- és rádióműsorban vett részt, több tucat újságcikket közölt a magyar jog- és köztörténet különböző kérdéseiről.

Több tudományos, illetve közéleti folyóirat szerkesztője, illetve szerkesztőbizottsági tagja. Elnöke - Juhász Ferenc Kossuth díjas költő társaságában - a Tekintet c. lapot kiadó kuratóriumnak, jegyzi a győri Állam-és Jogtudományi Kar tudományos elektronikus kiadványát, az Electronic Journal of Sciences-t, valamint a WWW.Jogtortenet-hu - t. Bizottsági tagként részt vállal a Jogtörténeti Szemle és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jog- és Államtudományi Kara tudományos periodikájának működtetésében.

Nemzetközi kapcsolatai kibontakoztatásához 1989 előtt előbb tanszéki elődje, Kovács Kálmán professzor nyújtott segítséget, majd megfelelő angol nyelvtudásával és speciális szakmai ismeretei révén sikerült szélesítenie kontaktusait. Röviddel az egyetem elvégzése után a strassbourgi Összehasonlító Jogi Fakultáson folytatott tanulmányokat, ahol is sikeres vizsgát tett. Részt vett a különböző nemzetközi jogtörténész konferenciákon, így a Pozsony melletti Szmolenicében, majd a Krakkóban rendezett szakmai találkozókon. Vendégelőadóként meghívást kapott Stockholmba, ahol az akkor világszerte ismert Erik Anners professzor szemináriumán működött közre. 1986-ban számos jeles hazai történész társaságában volt előadó a Dawson College, illetve az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara rendezte szimpóziumon, amelynek témája a nemzeti kisebbségek és a jog viszonyának vizsgálata volt.

A rendszerváltozás hónapjaiban kapott felkérést a Kanadai Igazságügyi Minisztérium közvetítésével arra, hogy szakértőként segítse Ontario Állam igazságügyi hatóságait az első kanadai "war criminal case" lebonyolításában. Majd százoldalnyi írásbeli előkészítő anyag mellett esküdtszéki meghallgatása csaknem egy hónapig tartott. Később egy másik, hasonló ügyben az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumát is segítette a kilencvenes évek elején. 1992-ben a Tempus program keretében két hónapot töltött el a lancasteri egyetem jogelméleti-jogtörténeti tanszékén, ahol közös szemináriumok tartása mellett anyaggyűjtést folytatott az angolszász és az európai médiajog története c. témakörben. 1993-ban a fenti tárgyban Trierben mélyítette el ismereteit.

2002-ben az International Commision for the History of Reprensentative and Parliamentary Institutions magyarországi szekciója elnökének nevezték ki, s azóta a fenti szervezet national convenaraként, illetve alelnökeként működik.