A 21. század első két évtizede rendkívül markáns – sok tekintetben negatív – változásokat hozott ahhoz a ma már optimistának mondható képhez viszonyítva, amellyel a hidegháború vége – vagy ma már lehet inkább: felfüggesztése – után Európa legtöbb állama és társadalma rendelkezett. A 2010-es évek aztán a különféle biztonsági kihívások és fenyegetések egymást váltó, sőt egymásba hajló, majd egymást erősítő tendenciáit hozták el, még hozzá sok esetben Európát közvetlenül is érintve. A biztonság hagyományos – fegyveres védelemmel összefüggő – értelmezését közvetlenül érintő fenyegetések és támadások mellett civilizációs krízisek is megjelentek, melyek hatásait a COVID-19 világjárvány majd ez év elején az orosz-ukrán konfliktus háborúvá fajulása követett. Ezek a hatások Európa államait jelentős védelmi és biztonsági irányváltásra, fejlesztésre, fegyverkezésre, nem utolsó sorban pedig szabályozási és működési reformokra kényszerítették. Az állam védelmi és biztonsági funkcióinak államszervezeti és szabályozási reformja azonban rendkívül sokrétű folyamat, amiben a szakmai, technikai és képességbeli követelményeknek szinergiát kell mutatniuk a szabályozással és szervezéssel, nem utolsó sorban pedig a képzéssel, kutatással és stratégiai távlatú tervezéssel, fejlesztéssel, továbbá a társadalmi és politikai gondolkodással, biztonság percepcióval. Egy ilyen hatásterű reformhoz tehát komplex és rendszerszerű gondolkodás szükséges, aminek a szakmai és tudományos megalapozottsága a különféle védelmi és biztonsági ágazatok további fejlődése mellett az átfedést mutató területek kutatási kapacitásokkal való összehangolt támogatásával valósítható meg. Jelen kötet – építve a szerző elmúlt egy évtizedben e téren végzett kutatásaira és gyakorlati tapasztalataira – ezt a szemléletbeli elemet, illetve ennek fontosságát, sajátosságait, hiányosságait és fejlesztési irányait veszi górcső alá a szabályozás és az azzal kapcsolatos gondolkodás felől közelítve. A szabályozási megközelítést a szerző jogász volta, a jogállamiság kritériumai, valamint az a tény is indokolja, hogy a törvényi szabályozás hasonlóan az egyes védelmi és biztonsági szervek belső szabályozóihoz, az állam védelmi és biztonsági funkcióinak szakmai, működési és szervezeti kereteit, módszereik katalógusát vagy vázát adják meg. Ha tehát a szabályozást determináló szemléletmódban fejlődés áll be, az kivetíthető a védelmi és biztonsági funkciók egészére és fordítva. Másik oldalról a jogi szabályozás társadalmi és politikai meghatározottsága, illetve szakmai és tudományos diskurzusban való feldolgozása a védelmi és biztonsági funkciók és tudatosság társadalmi beágyazottságát is tükrözi, amiből további fontos következtetések vonhatók le a fejlődés lehetőségeire és a védelem helyzetére nézve. A kötet ezt a helyzetet, ennek különféle aspektusait kívánja körüljárni a további személeti fejlődést segítő szándékkal.

A kötet a borítóra kattinva online is megtekinthető.